Gál Mária, életrajz és költészet
Moderator 
MÁRIA GÁL
Mária GÁL galma, közgazdász, aki egyúttal író, költő is.
Írogatni középiskolás koromban kezdtem azokról az eseményekről, melyek körül vettek, megéltem s valamilyen véleményem volt róluk. Fiatal koromban főleg a szerelem, szeretet – az utóbbi végig kísérte írásaim - illetve a világ megismerésével járó kérdések foglalkoztattak. Később a természet szépsége, egyedül álló alkotása és a társadalom kérdései adták a témát. Szeretném, ha az élethez kötődő gondolatok, nagyszerű érzések és egyszerű /érthető/ szavak jellemeznék az időnként formabontó írásaim.
Eddig 6 könyvem készült:
3 verses: ÁLOM ÉS VALÓSÁG, GONDOLATOK EGY NAPLÓBÓL I-II.
3 prózai: VISSZANÉZEK, VOLT EGYSZER EGY ISKOLA, KIEGYEZÉS A SORSSAL
Tagja vagyok több hazai és nemzetközi irodalmi csoportnak, írói közösségnek.
Írásaim a különböző ANTOLÓGIÁKBAN, MŰVÉSZETI MAGAZINOKBAN OLVASHATÓK.
Munkásságom elismeréseinek egy része :
NÍVÓDÍJ, ARANYPENNA NAGYDÍJ, ARANYDIPLOMA, ART ARANY FŐDÍJ, TISZTELETBELI TAGSÁG,
2023 ÉV LEGJOBB KÖLTŐJE, 2023 ÉV KÖLTŐJE, OSCAR BÉKEÉREM, KORTÁRS KÖLTŐ, KREATÍV KÖLTŐ, stb.
ÉLETKERÉK
Jutott eszedbe elmerengni az élet dolgain,
Hogy történések, tarka képe egymást követi,
S mily kicsi és kevés vagy e sokszínűségben,
Mégis hiszed, néhány dolog tetőled is függhet?
Események, szépen, sorban, egymásután jönnek,
Miközben a múló évek lassan búcsút intnek,
Hogy egyszer egy új világban ismét, újra éljen,
És az ember, nyugalmat és békét remélhessen.
A körforgás örök törvény, soha meg nem áll,
Irányítja az életnek olykor rögös útját,
Múlásra születtünk, olyan sokszor mondják,
De ha eljön, meglepődünk, hogy ez a valóság.
Születünk, élünk, elmegyünk, forog a kerék,
Egyszer mélybe, egyszer a magasba ér,
Szemed mindig előre néz, de gondolat visszaint,
A múltat ismét újra élni, nem lehet, ne hidd.
Közelben jársz, de a kerék csak forog tovább,
Az útra, hol egyszer jártál, többé nem találsz,
Más emberek, más érzések, más a boldogság,
Ez a sorsod, ez a jövőd, ez az - új világ.
Körforgás az élet, világ, benne te egy kis virág,
S mert egyhelyben jársz, úgy érzed már,
Hogy életed csak ábrándozás és álmodás,
S ki tudja, hol kezdődik s végződik a valóság.
Megszülettünk, élünk és véget ér utunk,
De a kerék velünk és nélkülünk is tovább forog,
A nyomunkban újak jönnek, és azt hiszik,
Hogy tetteiktől a körforgás megváltozik.
Mikor álltál folyó partján, hallva csobogását
És érezted hegy csúcsának szédítő vonzását,
Mikor út porában, csak mezítláb jártál,
Gondoltál-e arra, mit, miért csináltál.
De, ha szíved jó és a lelked gyönyörű
Hidd el, az Életet élni sosem lehet bűn,
Ha EMBER maradsz az embertelenségben,
A hibáidat megbocsátják neked.
A világ rendje láthatod, mily egyszerű,
Csak az ember hiszi, hogy általa lesz létező,
Míg az idő a keréken szépen, lassan körbe jár,
Az emberiség, reménykedve új csodára vár.
